33. vasárnap

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

„Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
    Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.

Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: ,,Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: ,”Jól van, te derék és hűséges szolga? A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”

Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: ,,Uram? Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked?” Válaszul az úr ezt mondta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga? Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza? Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van? Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van? Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre? Ott sírás lesz és fogcsikorgatás?”

Ezek az Evangélium igéi„

Vannak történetek, amelyeket az emberek egy rossz részletről memorizálnak. Nevezetesen ezt a történetet azon felháborító mondatról, amely a történetet és a gondolatmenetet is zárja, amikor elveszik az egy talentummal rendelkező szolágtól a megmaradt egyetlen talentumát és odaadják annak, akinek eddig is a legtöbbje volt azzal az indoklással „akinek van még adnak”. Innentől kezdve ez a történet keserű szájízt hagy az olvasókban és nem is tudjuk, miért kerülhetett ilyen kétes értékű a mindennapi életben tapasztalt igazságtalanságot rögzítő történet példázatként ebbe a szöveg összefüggésbe?

Elsiklik a figyelmünk arról, hogy a „gazda” milyen nagylelkű. Minden vagyonát a szolgái kezébe adja, ahelyett, hogy a biztos megélhetésére tartalékolná, kiszolgáltatja magát a szoláginak. A többi szolga ezt a lehetőséget úgy értékeli, mint a gazdája bizalmának jelét, ennek következtében az teszi, amit a gazdája tett a saját vagyonával. El kezdi hasznosítani. Mivel ez egy oktató történet, megpróbáljuk megfejteni a mondanivalóját azáltal, hogy a rejtett szereposztást és viszonyokat világossá tesszük.

A gazda biztosan az Isten. A talentumokat hagyományosan az emberi képességeknek szokták nevezni. Pedig nem azok. Az elosztásuk aránya ugyan a gazda, vagyis az Isten véleményét képviseli a szolágiról, a hívőkről, az emberekről, de a talentum a gazda vagyona, az Isten gazdagságának része. Isten saját gazdagságából ad át részletet nekünk. Ez megfontolandó. De azonnal rá kell kérdeznünk, mi képezi az Isten gazdagságát? Arany, ezüst, gyémánt, vagy topáz? Nevetséges azonosítási kisélet. Az Isten gazdagsága nem a királyok gazdagságához mérhető, olyan szellemi, lelki, jóról van szó, amely arra született, hogy gyarapodjék. Az Isten gazdagsága az országa. Isten ezt az országot az emberekkel való kapcsolatán keresztül építi. A keresztény egyházhoz tartozó tagok, így Jézus követői is, lehetnek ennek az országnak építői. Sőt akkor igazán Jézus követői, ha ennek az országnak az építői. Ezért Isten rájuk bízza országát, Jézus Krisztus követőinek átadja evangéliumát.

Mit tesznek vele? Vagy fogalmazzuk élesebben, mit teszünk vele. Formulák mögé rejtjük, megóvjuk a hitletéteményt, vagy tant csinálunk belőle? Körül bástyázzuk, megóvjuk méltatlan szemektől és kezektől és ajkaktól Isten országának titkát? Ez a a történet értelmezése szerint éppen az elitélt magatartás. Isten országának titkát mozgatni kell az emberek között, szóban tettekben. Isten szeretete ugyanis nem csökken, ha megosztjuk, hanem növekszik. Ha viszont megosztjuk, csak növekedik, gyarapszik az ország.

Lelki tükör ez a történet, mely bennünket, keresztényeket vizsgál. Mi a megkereszteltek őrizzük Isten országát, mint átadhatatlan titkot, vagy működtetjük. Gyönyörködünk az evangélium legszebb mondataiban, de a félelem megfoszt attól, hogy valamit is tegyünk vele. Isten mindennap munkálkodik, Jézus minden nap körbejárt bemutatva Isten művét, a könyörületet, a megértést, a vigasztalás és megváltás művét. Sőt ezt akarja rajtunk keresztül is működtetni. Hát mi, min munkálkodunk?

Dr. Benyik György 2005