Adventi lelkigyakorlat – II. elmélkedés

Ez az Advent más, mint a többi. Egy évvel ezelőtt még egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen furcsa helyzetbe kerülünk; azt hittük, hogy a nagy járványok (pestis, kolera) csak a múltban fordultak elő. És mégis: rá kell döbbenni, hogy akármennyire is fejlett a technika, és okosodik az ember, van, amire nem képes.

Természetszerűleg adja magát a kérdés: miért engedi meg Isten a betegséget? Betegnek lenni rossz. Aki beteg, kiszolgáltatott: egyfelől idegőrlő a tudat, hogy nem vagyok olyan, mint máskor, alig bírok valamit megtenni, másfelől ki vagyok szolgáltatva az orvosoknak, ápolóknak, gondviselőknek. Testileg és lelkileg is súlyos megpróbáltatás.

De akkor miért is van? Azért, mert Istennek minden rosszal terve van. Ha csak a földi dolgokat nézzük, akkor semmi értelmét nem találnánk; de mivel az örök sors tekintetében szemléljük a létünket, annak szempontjából nagyon is komoly jelentősége van.

Sajnos pár országban államilag megengedett az ún. eutanázia, vagyis a haldoklók megölése. Az érv: ne szenvedjen, úgysincs értelme. Viszont az élet és halál Ura Isten; az ártatlan emberi életet nem veheti el senki, csak a Gondviselés rendelkezhet felette. Még a keresztények között is vannak, akik – tévesen –helyeslik a haldokló betegek megölését. Miért „kell” akkor szenvedni? Nem csak a haldoklóknak, hanem azoknak is, akik csak 1- 2 napig vagy hétig betegek. Azért, mert a betegség terheinek elviselése képes megnemesíteni a lelket, és érdemeket szerezhetünk általa. Persze csak akkor, ha valaki kellő alázattal képes fogadni, és bízik Istenben. Bármennyire úgy tűnik, milyen rossz a betegség (kétségtelen hogy kellemetlen), lelki szempontból nézve mégis jó, mert meg tudja edzeni, nemesíteni az embert.

Érdemes megnézni egy nálunk nem annyira közismert, de nagyszerű holland szent, Szent Lidvina életét. Ha valaki, akkor ő tudta, mi a szenvedés: szinte egész életét betegen töltötte. Mégis kiváló egyéniség lett belőle. Bemásoltam a Keresztény Élet újságcikkét az életrajzával; érdemes elolvasni:

Mi szerencsére lényegesen jobb helyzetben vagyunk, mint ő. Ha elkapjuk a járványt, vagy más betegséget, és emiatt napokig vagy hetekig kínlódunk, használjuk fel az időt. Imádkozzunk, és ajánljuk fel a testi / lelki szenvedéseket a bűnösök megtéréséért. Amikor félünk a járványtól, és emiatt keveset megyünk máshoz, ennek a nehézségét is ajánljuk fel. A csendes adventi estéken, amikor otthon vagyunk, akár egyedül, akár a családtagokkal, imádkozzuk a rózsafüzért, elmélkedjünk, olvassunk az ószövetségi jövendölésekből. Természetes az a szorongás ami bennünk van a járvány miatt, de ne engedjük, hogy lelkileg kikészítsen.

Tanulságos történet:

“A bölcs ember

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.
Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog, mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki, milyen is az ő kis szobája. Elmesélem neki azt is, milyen színű a függöny és az ágytakaró.
-“Nagyon tetszik”, s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-“Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. “
“Az nem baj”, közli.
“A boldogság, az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
“Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom.”  
“Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak, vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.”
“Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.”
“Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél.”
Ezért az én tanácsom, hogy sok-sok boldogságot és szépet rakjál félre emlékeid bankszámlájára. Köszönöm, hogy hozzájárultál a bankszámlámhoz, ahová még tovább gyűjtögetek.”

Az első elmélkedés itt olvasható:
https://www.szentlaszlotemplom-sarbogard.hu/?p=576