Nagyböjt 4. vasárnap
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Isten a mi üdvösségünkért küldte el egyszülött Fiát a világba.
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak:
,,Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
Nagyböjt negyedik vasárnapján, a böjti időszak tanításának egy újabb megközelítését hallhattuk. Szent János evangéliumának bevezetőjében, amelyet a karácsonyi időben többször is hallhattunk, Jézust, mint világosságot mutatja be, aki a világba jött. A bűnös világ sötétsége azonban nem fogadta be a világ Világosságát. Az imént hallott tanítás, amit Jézus Nikodémusnak mond, megismétli az evangélium bevezetőjének szavait. A Fény és a sötétség az idők végezetéig szemben állnak egymással. Jézus követői, akik a világ Világossága mellett kötelezték el magukat, szüntelen küzdelemben állnak a sötétség erőivel. Ebben a küzdelemben erőforrásunk a szent nagyböjti időszak. Amikor az Anyaszentegyház szertartásaiban felkínált megtéréssel élünk, győzedelmeskedünk a bennünket is kísértő sötétség felett és közelebb kerülünk a Világossághoz.
Kedves Testvérek!
Nagyböjt negyedik vasárnapja az öröm vasárnapja. Örömre azért van okunk, mert, ha jól végeztük az eddigi önmegtagadásainkat, amelyek bűnbánatra indítottak bennünket, akkor felgyulladt lelkünkben a megszentelő kegyelem fénye, amely az örök élet záloga bennünk.
Készüljünk tovább örvendező lélekkel, Urunk húsvétjára, hogy egykor nekünk is részünk lehessen a boldog feltámadásban, Isten boldogító színelátásában.
János atya