Mennybemenetel

EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

    Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
    ,,Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.”
Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.

    Ezek az evangélium igéi.

Az apostolok küldetése (Mk 16, 15-20)

a) Jézus mennybemenetelének jelentését akkor értjük meg, ha arra gondolunk, ki volt Jézus és nyilvános működésében mit csinált. Jézus életében és tanításában mindenütt jelentkezik egy közös vonás: ő másokért élt. Az embereket és üdvösségüket szolgálta. Ezt a célt különösen azok tapasztalták, akik mindent elhagytak, hogy egészen hozzá kapcsolják életüket. Ők szoros közösségben éltek vele, ezért közelről láthatták, megélték, hogyan bánt az emberekkel. Ő nem arra figyelt, hogy valakinek milyen tekintélye van a nyilvánosság előtt. Ő az embert nézte, milyen helyzetben élt. Ezért elsősorban a szegényekkel, a megvetettekkel, a társadalomból kiközösítettekkel törődött. Nem félt azonban a tekintélyekkel való érintkezéstől sem. Nyíltan megmondta nekik, mit gondol róluk. A törvények külsőséges tisztelete nem használ semmit. Ami elsősorban fontos: az embereket önmagukért szeretni. A törvény gyakorlatának ez a kritikája szembeállította a népek vezetőivel. Mindig jobban kritizálták tanítását és személyét. Ez végül teljes elutasításhoz és kereszthalálához vezetett. Azok az emberek, akik Jézus segítségét tapasztalták, egészen hatása alá kerültek. Ők világosan felismerték, hogy tevékenységében nem saját hatalmát érvényesítette, hanem az Atyától kapott küldetését és hatalmát. Ez tetteiben és igehirdetésében egyaránt megmutatkozott. Amikor Jézus példabeszédeiben Isten uralmáról, a mennyei Atya jóságáról beszélt, akkor megtapasztalták, hogy ő a mennyei Atyával bensőséges közösségben él, és őket is részesíteni akarja ebben a közösségben. Csodatettei hatalmas jelek voltak, amelyek igehirdetését húzták alá. Aki megértette örömhírének tartalmát és szívébe fogadta, az csak örömmel tudott feléje fordulni és követni.

b) Az események felületes szemlélete azt a benyomást keltette, hogy Jézus ellenségei mégis győztek. Tanítványai számára különösen kereszthalála jelentett nehézséget. Hogyan lehet az, aki a szégyenletes kereszthalált elszenvedte, az Istentől jövő Messiás? Bár Jézus erről is beszélt nekik, ennek jelentését nem tudták igazán megérteni. A tanítványok ezért mély válságba kerültek. Nem felejtettek el azonban mindent abból, amit láttak és hallottak. Amikor ezen elgondolkodtak, a feltámadt Jézus ebben a helyzetben jelent meg többször is Péternek és az apostoloknak. Ezek a találkozások a feltámadt Jézussal azt eredményezték, hogy a tanítványokban megszületett a bizonyosság: Jézus él, Jézus megdicsőült, vagyis már nem ebben a világban él. Így fogalmazódott meg a kérdés: most hogyan tovább? A tanítványoknak nincs semmi tennivalójuk, csak várniuk kell az Úr közeli visszatérésére? A válasznak, amit mi a Szentírásból ismerünk, egyértelmű a jelentése: nem, nem ezt kell tenniük. Az a feladatuk, hogy most már ők hirdessék Jézus örömhírét. Ezt a megbízást akkor kapják, amikor Jézus eltávozik körükből. A mennybemenetelnek tehát az a jelentése az üdvösségtörténetben, hogy egyrészről a tanítványokban ennek nyomán válik tudatossá, Jézus most már nem lesz körükben. Földi élete befejeződött akkor is, ha nem maradt a sírban, hanem feltámadt. Mennybemenetele is hozzátartozik életének megdicsőüléséhez, felmagasztalásához. A tanítványok számára pedig ezzel elkezdődik annak a küldetésnek teljesítése, amelyet Jézus rájuk bízott. Most már nekik kell hirdetni Isten országának örömhírét. “Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik.” (16, 15-16)

c) Amikor Jézus apostolai az evangéliumot hirdetik, Jézus nem hagyja őket egyedül feladatuk teljesítésében. Erre mindenkinek gondolnia kell, aki Jézus evangéliumának hirdetésére megbízást kap. Aki tehát valamilyen helyzetben Jézus munkatársa. Ebbe a keretbe nem csak a papok tartoznak, hanem szülők, hitoktatók is, és általában mindazok, akik az Egyház megbízásából az Egyházban tevékenykednek az Ige szolgálatában. Azokat a jeleket, amelyekről az evangélium beszél, nem szabad szó szerint érteni. Az ördögűzés értelme is általános. Márk evangéliumának elbeszélésében Jézus első csodája egy ördögtől megszállottnak a meggyógyítása. Ez jelzi, hogy Jézusnak hatalma van az ördög fölött. Aki Jézus munkatársa, az is számíthat Jézus segítségére a gonosz lélek ellen. Ez az ördögűzés általános jelentése. Tudjuk, hogy minden erkölcsi rossz mögött közvetve a gonosz lélek tevékenysége van. Amikor tehát valakinél szeretnénk segíteni rossz cselekedetei legyőzésében, ne emberi szigorúságra, haragra, fenyegetésre támaszkodjunk. Inkább a rosszaság belső természetét próbáljuk megmutatni és arra buzdítani, hogy ne adjon helyet életében ennek a rossznak, akihez éppen szavainkat intézzük. Ebben a törekvésünkben mindig számíthatunk Jézus segítségére, ha ezt komolyan vesszük, és valóban kérjük. Akinek figyelmét felhívjuk rossz cselekedetére, azt is buzdíthatjuk arra, kérje Isten kegyelmét rosszaságának legyőzéséhez. Amikor az evangélium hirdetésében Isten erejére támaszkodunk, ezzel nem akarjuk háttérbe szorítani az evangélium üzenetének belső szépségét, igazságát. Amennyire telik tőlünk, Isten kegyelmének segítségével ezt is igyekezzünk megmutatni.

Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Kar
http://www.katolikus.hu