Advent 2. vasárnapja

„Készítsétek az Úr útját!”
Mk 1,1-8

Az evangéliumban idézett izajási szöveg óriási földmozgásokról ír. A benne
foglalt kép a természet teljes átalakítását mutatja be nekünk. A hegyek
lehordása, a völgyek feltöltése a sivatag megváltoztatása, mind olyan tett,
amire példa van a 20 században. Azt is hozzá kell tennünk, hogy nem
biztos, hogy pozitív példának kell tekintenünk azt, hogy a folyók irányát
megváltoztatták, hogy víztárolókat hoztak létre ott, ahol korábban nem
voltak, és a külszíni szén és kőfejtések miatt óriási sebek tátongnak a
hegyek oldalában. A költői kép és annak fizikai megvalósítása egészen más
hatást kelt a szemlélőben.
Miről szól ez a költői kép? Az evangélista Izajás szövegét a benne található
képekkel együtt egy földkerekség méretű felhívás megfogalmazására
használja, amely a messiás érkezésének előkészítésére vonatkozik.
Gyakorlatilag az Istennek a világba érkezését akarja leírni ez a szöveg.
Egyben arról is szól, hogy miként értelmezik magukat a keresztények.
Feladatuk nem egyszerűen az egyéni életszentség művelése, amit ugyan
senki sem akar elítélni, de ennek a munkálkodásnak a célja, hogy a világ és
az emberek szívét előkészítsék az Isten számára.
A keresztény egyház és tagjai ennek következtében úgy értelmezik
magukat, mint akik a történelem folyásához hozzá járulnak azzal, ahogyan
élnek, illetve, amilyen életre másokat is indítani akarnak. Korábban a
keresztény egyházban ezzel a jelszóval jellemezhető felsőbbségi öntudat
létezett, hogy: „Mi vagyunk a diadalmas világnézet!” Még egy kicsit a 30-as
évek Magyarországát is jellemezte ez a katolikus életérzés. Mi vagyunk a
legnagyobb egyház, a mi nemzetközi kapcsolatrendszerünk meghatározza a
magyar társadalmat, a mi filozófiánk nem olyan, mint az ateista filozófia.
Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a világháborúk előkészítői jobban
dolgoztak nálunk. Sőt azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy a gyűlölet
keltés időszakában, a nemzeti konfliktusok idején, a keresztények
szolidaritása gyengébb volt a vártnál. Az Úr útja helyett a háború
pusztítását készítették elő a szemünk láttára.

Jelen pillanatban a nagy ideológiák utáni vákuum időszakában a
közömbösség nemzetközi méretű felkeltésével, a magán érdekek országos
méretű hangoztatásával, az értékek relativizálásával készítenek elő sokan
egy irányítható tömeget. Ebben a közegben nem kívánatosak a
keresztények, nagy tömegben, mert az elkötelezett keresztények, esetleg
felébresztik mások lelkiismeretét is.
Készítjük ajándékainkat, készítjük a karácsonyfát, készítjük az ünnepi
vásárlás nagy kampányát, de vajon ki foglakozik az Isten útjának, az Isten
uralmának elkészítésével?
A keresztények mindig úgy értelmezték magukat, hogy az ő feladatuk Isten
útjának előkészítése, és ennek a feladatnak az elvégzése kihat a világra.
Terjeszteni kellene már azt is, hogy nem mindegy milyen módon nevelem a
gyerekeimet, mert az én nevelésemnek a következő generációban
történelem formáló hatása lesz. Nem mindegy, hogy milyen módon élem
meg a házasságomat, hogy hűséges vagyok, vagy csapodár, vagy elválok. Ez
fogja meghatározni az elkövetkező generáció történelmét. Nem mindegy,
hogy a lopáshoz, vagy a csaláshoz, vagy a becsapáshoz alkalmazkodom, és
azt normalizálom, vagy a megbízhatóságot, a tisztességet, és a segítő
készséget. Ez a magatartásom történelmet formál, és meghatározza a
világot. Vagy hegyeket építek az Isten elé, és szakadékot vágok az emberek
között, vagy feltöltöm azokat.
A kereszténység nem magán ügy, hanem mivel fizikailag egyre közelebb
élünk egymáshoz, annál inkább válik közüggyé, hogy hegyek választanak el
bennünket egymástól és az Istentől, vagy miként készítjük elő az Isten
országának érkezését.

Dr. Benyik György 2005.