Templomunk

V. Mezőföldi kerület
II. Lelkipásztori körzet

Plébános: Mészáros János

Anyakönyvek: 1862-től
Historia Domus: 1862-től

Adminisztrátorok és plébánosok: Vinis Ferenc 1862–, Gyõry Béla 1869–, Fodor Ferenc 1885–, Schmal György 1913–, Balogh Károly 1927–, Sándy János 1927–, Gaál Balázs 1930–, Láng József 1932–, Mayer József 1933–, Galamb Imre 1958–, Barbély Pál 1964–, Nagy Mihály 1978–, Gerendai Sándor 1991–, Kispál György 1992–, Mészáros János 2000–

Ellátja Pusztaegrest 2005–

Alsótöbörzsök kápolnáját 1927-ben alakították ki.

Sárbogárdi Szent László Római Katolikus Plébániatemplom története

Sárbogárd első katolikus templomát 1459-ben Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. Ezt a Pusztatemplomnak nevezett templomot 1526-ban a törökök elpusztították. A törökök kiűzése után Sárbogárdra református családok települtek. Mivel a századfordulóig kevés katolikus család lakott itt, így a XIX. századig nem épült katolikus templom a városban. A hívek lelki gondozását az abai jezsuiták látták el.

1770-től Sárbogárd a sárszentmiklósi római katolikus plébánia filiája lett. A következő évtizedekben a betelepülésekkel gyorsan növekedett a helyi katolikus közösség létszáma. A székesfehérvári püspök, Farkas Imre elhatározta, hogy önálló plébániát hoz létre Sárbogárdon. A püspökség plébánia céljára megvásárolta Sigray László 1800 körül épült kúriáját a hozzá tartozó gazdasági épületekkel együtt. A torony nélküli imatermet az épülethez tartozó magtárból és istállóból alakították ki, és 1862-ben Szent László király tiszteletére avatták fel.

A katolikus lakosság növekedése szükségessé tette egy felekezeti elemi iskola szervezését. Kezdetben egy tanító, Mór Károly oktatta a gyermekeket. A tanköteles gyermekek száma azonban nőtt, ezért Győry Béla plébános iskola építéséért folyamodott a püspökséghez. Az új, két tantermes iskola 1884-ben épült meg, mely ma is áll a Templom utcában. Másodtanítónak, 1880-ban került Sárbogárdra Keék Géza. Később ő lett az igazgató kántortanító, aki 43 évig dolgozott az iskolában. A templom építésekor egy kis 100 éves orgona volt a templomban, mely a nagyhantosi templomból került át, mikor az új orgonát kapott. Ez azonban használhatatlanná vált, ezért egy harmoniummal pótolták, az orgonát pedig az iskolába vitték. 1889-ben restaurálták, pótolták a hiányzó sípokat, így újra visszaállították a templomba az orgonát. A harmonium pedig átkerült az iskolába. A katolikus egyházat a hívek tartották fenn, azonban a nagy részük az uradalmi pusztákról beköltöző nincstelen szegények közül került ki.

A templomot az évek során többször javították, ennek ellenére 1892-ben már olyan rossz állapotban volt, hogy Steiner Fülöp megyéspüspök bezáratta. Nemcsak a renoválást nem tudták elkezdeni, de a mérnöki szakvélemény számláját (7 forint 45 krajcár) sem tudták kifizetni. Ezt követően adománygyűjtésbe kezdtek és államsegélyt kértek egy már nagyobb templom újjáépítéséhez, hiszen a felszerelésére és az orgona felállítására nagyobb mennyiségű pénzre volt szükség. Gróf Zichy Nándor építési anyaggal és fuvarral segítette a munkálatokat, a kő kitermelését pedig a katolikus hívek önkéntes munkájával végezték.
A mai neogótikus stílusú templom alapkőletételére 1893. május 21-én, pünkösd vasárnapján került sor.
„…lehetővé tette, hogy Isten háza ne csak közöttünk, de az ő lakása bennünk lehessen, hogy legyen egy szent helyünk, hol összegyülve, vigasztalást találhassunk a földi élet bajaiban, reményt nyerhessünk a jövő élet örömeiben részesülhetni; hol a lelkileg beteg orvosságot, a kételkedő bizonyosságot, a bün útján járó megtérést, a győnge megerősítést, az erős lelkesedést, édes mindnyájunk pedig az örök életre biztosan vezető utat találjunk!” (Köszönőlevél Mélt. Prifach József Nagyprépost Úrnak)

A toronykeresztet 1893. október 26-án helyezték fel. A harangokat Walzer Ferenc budapesti harangöntödéjében készítették. A nagyobbik harang súlya 53 bécsi font (~ 30 kg), a kisebbik pedig 34 bécsi font (~19 kg). A hangjukat tekintve az előbbi felső cisznek, míg az utóbbi felső fisznek felel meg.
A templomot 1894. október 28-án Szent László nevére Steiner Fülöp székesfehérvári püspök szentelte föl. A templomépítés megindította az egyház körüli közösségek szerveződését is.

A Katolikus Dalkör 1896-ban alakult meg, melynek fő célkitűzése a zene megkedveltetése volt. A dalkör tagjai olyan 16 éven felüli, feddhetetlen erkölcsi magatartású személyek lehettek, akik zenei képzésen is részt vettek. Jelvényükön a latin kereszt körül a következő jelmondat szerepelt: „Dalra egyesülten föl!” Pecsétjében pedig a „Sárbogárdi római katholikus dalkör” felirat és a jelmondat volt olvasható.
Az orgonát az Országh orgonagyárban építették 1902-ben, mely a háborúban megsérült, ezért 1949-ben fel kellett újítani.

A Katolikus Kör 1914-ben jött létre. A sárbogárdi katolikus lakosság szellemi, anyagi és társadalmi érdekeit képviselte. Kizárólag morális eszközökkel – azaz felebaráti szeretettel, erkölcsök nemesítésével, karitatív intézkedésekkel, társas összejövetelekkel, közös fellépéssel és egyöntetű cselekvéssel – szerették volna elérni a céljukat. A kör védnöke a mindenkori fehérvári püspök volt – az alakulás évében Prohászka Ottokár.

A századforduló utánra megduplázódott a sárbogárdi katolikus népesség. A templom és a plébánia mellé 1930-ban épült meg egyházmegyei támogatással az emeletes nyolc tantermes katolikus elemi iskola, az ún. piros iskola. Winkler (Őrsy) József katolikus kántortanítót nevezték ki igazgatónak, akit az iskola államosítása után, 1949-ben váltottak le.

1938-ban megalakult a Katolikus Legényegylet és a Katolikus Leányegylet, melyek a valláserkölcsi nevelés mellett szakismereteket is nyújtottak a tagoknak. A rendszerváltás után cserkészcsapat is szerveződött Kék István vezetésével.

A sárbogárdi Katolikus Karitász csoport Vágvölgyiné Filó Elvira vezetésével alakult meg, mely az 1990-es évek elejétől folytat aktív tevékenységet: adományokat gyűjtenek, melyből hátrányos helyzetű, sokgyermekes családokat támogatnak, magányos időseket segítenek.

2004-ben alakult meg a katolikus kórus ifj. Bakonyi István karnagy vezetésével, mely 2019 decemberéig működött aktívan. Az együttes legfőbb célja a szent zene művelése, megismertetése és megszólaltatása volt a liturgián belül és kívül, határokon innen és túl. A kórus 2007-ben felvette a Schola Catholica Kamarakórus nevet. Rendszeresen szolgáltak a szentmiséken, évről évre felléptek a Szent László-napi hangversenyen, de a 15 év alatt számos meghívást kaptak, így országszerte több helyen is volt lehetőségük bemutatkozni, koncertet adni. Az énekkar tevékenységét is elősegítette, hogy 2008-ban egy Viscount 90-es hárommanuálos, templomi és hangversenycélokra egyaránt alkalmas elektromos orgona került megvásárlásra a meglévő, sípos orgona mellé. A kamarakórus 2012-ben részt vett az egyházmegyei kórustalálkozón Székesfehérváron, ahol a KÓTA (Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége) bírálóbizottsága „arany fokozat dicsérettel” minősítésben részesítette.

A második ezredforduló utáni években több lépcsőben megújult a templom és a hozzá tartozó épületek. Az évek során többször felújított, átépített régi plébániát 2008-ban lebontották. Ennek a helyén épült fel 2010 és 2012 között az egyházmegye támogatásával a mai közösségi ház. A Szent Lászlóról elnevezett termet 2012. október 28-án szentelte fel Spányi Antal megyéspüspök. Ezt követően évekig itt tartotta a kóruspróbáit a Schola Catholica Kamarakórus, napjainkban pedig időről időre különböző témájú előadásoknak, felnőtt katekizmusnak és hittanos eseményeknek ad helyszínt.
A templom körüli körmeneti útvonal, a kerítés, valamint az önkormányzati tulajdonú járda felújítására 2013-ban kerülhetett sor egy pályázat keretében. Tíz évvel később, azaz napjainkban pedig egy Sárbogárdról elszármazott személy nagylelkű adományának köszönhetően a templom homlokzata újulhatott meg.

A koronavírus járvány idején, 2020 tavaszán a rendelkezések nem tették lehetővé, hogy a hívek személyesen részt vegyenek a szentmiséken. A kapcsolattartás és az információáramlás elősegítése érdekében először a sárbogárdi Szent László plébániatemplom Facebook-oldala indult el, melynek első jelentős eseménye a nagypénteki keresztút („karantén keresztút”) közzététele volt. Néhány héttel ezután a weboldal is létrejött, ahol az elmélkedések mellett rendszeresen megjelentek a legfrissebb járványügyi rendelkezések is. A vasárnapi szentmiséket több héten keresztül élőben közvetítették ezeken az online felületeken a hívek számára.