Évközi 30. vasárnap

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Szeresd az Urat, a te Istenedet, és felebarátodat, mint saját magadat.

    Abban az időben:
    Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: ,,Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: ,,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Ezek az evangélium igéi.

Mt 22,34-40
„Mester melyik a főparancs a törvényben?”

Ma is ez a legnagyobb kérdés, csak már nem szakrálisan, hanem világi módon fogalmazzák meg, amikor arra kérdeznek: „Melyik a legfontosabb törvény?” Ma ezt szokták mondani a demokrácia, a tolerancia, az empátia. A demokrácia szinte már meghonosodott idegen szóval mondja el, hogy a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy a társadalmat érintő legfőbb kérdéseket közös döntés alapján szabályozzuk. Azt viszont nagyon fontosnak tartják sokan, hogy elutasítsuk a diktátorok elképzeléseit. A tolerancia azt jelenti, hogy el tudjunk tűrni más nézetet is a magunkon kívül. Elfogadjuk azt, hogy létezik másfajta gondolkodás is, mint a miénk. Az empátia pedig azt jelenti, képes vagyok beleélni magam a mások helyzetébe. Át tudom érezni mások problémáját. Vajon ezek után van-e még értelme beszélni arról, amelyről az evangélium beszél, a fő parancsolatról?

Jézus nem kicserélhető, politikai kurzusok által változtatható jelszavakat adott a hallgatóságának, hanem a két legfontosabb törvényt deklarálta az őt kérdezőknek. Ebből az elsővel nem sokat tud kezdeni a mai embert. Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből!

A jézusi válasz kicsit másként hangzott a Máté féle hallgatóságnak, mint nekünk. Az ő fülük, kereste Jézus válaszában a teológiai iskolák sokszínű véleményeinek prófétai összegzését. A teljes szíved, lejes elméd és minden erőd hangsúlyozása, pedig azt jelenti, integrálni kell a parancsokat önmagunkba.

A mi vélekedésünk sok esetben az isteni parancsokról, közelít az elvi egyetértéshez. Alternatív parancsként szokás emlegetni a természettörvényt. Emlegetjük, hogy nagyon fontos a természettörvények tiszteletben tartása, a környezet szennyeződés elkerülése. De ez a kijelentés csak elvi jellegű. A világon mindenki megszegi a természettörvényt. Kevesen vannak, akik akkor is betartják, amikor az érdekeikkel ütközik.

Az Isten szeretet parancsát sok különböző vallás hangsúlyozta. A legkülönösebb jelenség a világon, hogy mindez lehetőséget ad arra, hogy vallási fanatizmussal motiválva egymás ellen kényszerítsenek embereket. Ezért sokan úgy gondolják, az Istennel nem érdemes fanatizálni az embereket. Sőt van, aki tovább megy, azt mondja nem jó, hogyha az ember túlságosan komolyan veszi a vallást, mert az is az együttélés egyik konfliktusává válhat.

Jézus azonban két parancsot együtt emlegetett. Az isten szeretet parancsát nem választott el az ember szeretetétől. Mint ahogyan Jézus minden tette, emberbaráti tett volt. Jézus tettei között a templomi árusok kiűzését leszámítva nem találunk erőszakos megnyilvánulásokat, bár róla igazán nem mondható el, hogy nem vette volna halálosan komolyan vallása előírásait. De éppen ezen a kulcsfontosságú helyen az első parancs után azonnal deklarálja a másodikat. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Az első parancsnak nincs korlátozó mértéke, a másodiknak az önszeretet a korlátja. Egyben az önszeretet a hajtó energiája is. Gondoljuk csak meg, akik hallatlan szigorúak másokkal, milyen könnyem megbocsátanak maguknak. Jézus egyszerűen azt kéri, amilyen könnyen megbocsátunk önmagunknak, olyan könnyen bocsássunk meg másoknak is. Talán emlékezünk még a szálka és a gerenda hasonlatra is, ami szintén erre a kettősségre hívja fel a figyelmet.

A harmadik évezredre elérkezett ember, parancsok nélküli ember. Törekszünk a parancsok nélküli éden megvalósítására. Ebből az édenből száműztük az Istent, következésként az első parancsot is. A második parancs helyett pedig, bevezettük a demokráciát, a toleranciát és az empátiát. Csak az a baj, hogy kis istenekként ezt mindannyian a magunk javára akarjuk kihasználni. A szavak tehát kifordulnak magukból, elvesztik eredeti pozitív jelentésüket, mert azt értjük ezen a kifejezések alatt, hogy az én döntésemet fogadja el mindenki, az én érzelem világomhoz alkalmazkodjon mindenki, és az én problémám iránt legyen érzékeny mindenki. Persze az Isten szeretete helyett sokan váltottak, csak önmagunkat szeretik, de azt nagyon, hogy elfedjék az első parancsot.

Dr. Benyik György 2005