Advent 3. vasárnapja

+ EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

    Abban az időben:
    Föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról.
    János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: ,,Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: ,,Nem én vagyok a Messiás.”
    Ezért megkérdezték tőle: ,,Hát akkor? Talán Illés vagy?”
    ,,Nem vagyok” – felelte.
    ,,A próféta vagy?”
    Erre is nemmel válaszolt.
    Azt mondták tehát neki: ,,Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?”
    Ezt felelte: ,,A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.
    A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: ,,Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: ,,Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.”
Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.

    Ezek az evangélium igéi.

Advent 3. Vasárnapja

„Föllépett egy ember Isten küldte”

János evangélium költői mondta Keresztelő Jánosról szól. Zakariás pap és Erzsébet öregségében született gyermekéről van szó. Aki egy népmozgalommá terebélyesedett lelki mozgalmat indított el Júdeában. A Biblia arról tudósít, hogy Gábriel angyal hirdette születésének örömhírét az idős szüleinek, akik már nem is reménykedtek abban, hogy gyermekük fog születni. Annyit lehet tudni róla, hogy gyermekkorában, Júdea pusztájában élt, talán ott, ahol úgy tudjuk, a qumráni közösség is tevékenykedett. Sőt szolgálatát is a pusztában kezdte, tevékenysége, ruházata nagyon emlékeztetett a prófétákra. Isten közelgő ítéletét hirdette és megtérésre hívott fel mindenkit. A benne hívőket pedig, megkeresztelte a Jordánban a bűnbánat keresztségével. Innen kapta a melléknevét is „keresztelő”. Az evangéliumi igehirdetésében is jól ismert fogalom, az „Isten országa” tűnik fel prédikációjában, de ennek elérkezése lesz János szerint, nem az ígéretek beteljesedése, hanem ítélet várható. Ekkor senki sem mentegetődzhet választott néphez való tartozással, hogy Ábrahám leszármazottja. A legegyszerűbb emberi gesztusokat követeli meg követőitől, osszák meg vagyonukat a nélkülözőkkel, a vámszedők ne szedjenek több vámot, mint amennyit feltétlenül szükséges, a katonák éljenek a zsoldjukból és ne a fosztogatásból. Eddig semmi új nincs tanításában. Az ószövetségi próféták is ezt hirdették, mint az erkölcsi megújulás alapvető tetteit. De mindezt keresztséghez és egy bűnbocsánati aktushoz kapcsolta, ami teljesen új és szokatlan a prófétai gyakorlatban.

Az Újszövetség ellentmondásosan írja le Jézus és Keresztelő János viszonyát. János magát kisebbnek tartotta Jézusnál, csak útkészítőnek vallotta magát, és vonakodva csak isteni parancsra keresztelte meg Jézust. Ekkor történik meg a lélek kiáradása és hangzott el az isteni tanúságtétel Jézusról az evangéliumban. János visszautasította, hogy őt Messiásnak nevezzék. Jézus pedig, őt tekintette a legnagyobb ószövetségi prófétának, aki valaha is „asszonytól születet”. Ezért nincs mentség azoknak, akik az ő aszketikus megtérésre szólító felhívásában nem hittek.

Keresztelő János és Jézus tanítványi köre részben azonos volt. Számos János tanítvány, később Jézuskövetővé lett. Heródes Jánost politikai ellenfélnek tartotta, aki szította a közhangulatot ellene. Ezért börtönbe záratta, majd adandó alkalommal lefejeztette. Az un. Mandeusok szektája most is létezik és Jánost igen nagyra tartja. Ma dél Irakban élő zárt vallási közösség. Az arabok keresztelőknek nevezik őket. A keresztények gnósztikus vallási közösségnek tekintik. Külön szent könyvet tisztelnek Keresztelő János haláláról.

Az evangéliumban két személyiség találkozik, János és Jézus. Különböző tehetséggel és isteni küldetéssel, de hasonló céllal tevékenykednek. Céljuk, koruk társadalmának morális viszonyait megjavítani. Jézus missziója ennél sokkal több lesz, de a társadalom morális megváltoztatása Jézus missziós programjának is része.

Ma sokan kis jelentőséget tulajdonítanak az emberek morális nevelésének, és úgy gondolják, az ember életminőségét a technikai eszközök fogják megjavítani. Ez nem igaz. Az ember életminőségét a morális érettsége teszi jobbá. Azt kell mondanunk, hogy ennek felismerése lenne korunk legnagyobb felfedezése. De ez még várat magára. Mint ahogyan sokak számára Keresztelő Jánosnak és Jézus missziójának jelentőségét is homály fedi. Régi szép történet az egész. De nekünk keresztények nem csupán ennyi, hanem Istennek az emberekkel folytatott párbeszédének nagyon fontos epizódja, amelyre nekünk is oda kell figyelni.

Dr. Benyik György 2005