Antiochiai Szent Ignác – október 17.

Antiochiai Szent Ignác, a mintaszerű püspök, aki még az apostoli időkben építette az Egyház alapjait, és akit lángoló hitéért ,,Istenhordozónak” neveztek, hét levelében képet hagyott ránk önmagáról is. Liturgikus emléknapján, október 17-én rá emlékezünk.

Valószínűleg Szíriában született az I. század közepe táján. Antiochia városának püspöke lett, mely Jeruzsálem mellett az egyik egyházi centrummá vált. Itt alakult ugyanis az első pogányokból megtért keresztény közösség.

Ignác püspöknek egész életében harcolnia kellett a gnosztikusok ellen, akik a Jeruzsálem pusztulása miatt csalódott és kiábrándult zsidók között terjesztették tévtanaikat. Gondját tovább súlyosbította a Domitianus császár által elrendelt zsidóüldözés, mivel alig tett különbséget a zsidók és keresztények között: a kereszténységet nem tartotta önálló vallásnak, csak egy zsidó szektának.

Domitianus halála után egy kis ideig békesség volt, Traianus császár alatt azonban ismét üldözni kezdték a keresztényeket – a püspököt is elfogták. Katonai őrizet alatt, megbilincselve Róma felé indultak vele, mivel a halálos ítélet úgy szólt, hogy vadállatok elé kell vetni Rómában. A hajó azonban ismeretlen okok miatt kitérőt tett, és érintette az Asia provinciabeli kikötővárosokat, így a keresztény közösségek felkereshették a fogoly püspököt. Ezekre a látogatásokra válaszolva Ignác leveleket intézett a helyi egyházakhoz. Hét levele: Efezusiakhoz, Magnésziaiakhoz, Trallésziekhez, Rómaiakhoz, Philadelphiaiakhoz, Szmirnaiakhoz, Polikárphoz.

Ignác az eretnekségekkel szemben egyetlen menedéket látott: a hívő közösség szoros kapcsolatát a püspökével. Elsőként beszélt a katolikus Egyházról, mely kifejezés nála egyetemest jelent, és a püspökkel közösségben lévő egyházra utal. Felhívta a figyelmet arra, hogy elsősorban a közös imádságban és az Eucharisztia közös ünneplésében kell megnyilvánulnia a püspökkel való egységnek.

Rómába érkezve az amfiteátrumba vitték Ignácot, aki közben „lelki gyöngyök”-nek nevezte láncait. Az éhes vadállatok ordítását hallva megismételte azokat a szavakat, melyeket korábban a római egyháznak írt: „Én Isten gabonája vagyok, és a vadállatok foga őröl, hogy tiszta kenyér lehessek. Ösztökéljétek a vadállatokat, hogy azok legyenek a sírom, és semmit meg ne hagyjanak belőlem, nehogy bárkinek a terhére legyek!” A tömött színház szeme láttára felfalták a vadállatok. Traianus császár elismeréssel így nyilatkozott: ,,Nagy a keresztények bátorsága! Hol van egy görög, aki így tudna meghalni a maga isteneiért?”

„Mindenható, örök Isten, te a szent vértanúk hitvallásával megdicsőíted Fiad titokzatos testét, az Egyházat.
Add, hogy a vértanúság, amely Antiochiai Szent Ignác püspöknek örök dicsőséget szerzett, nekünk szüntelen erőforrásunk legyen.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.”

Forrás:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/isten-gabonaja-melyet-vadallatok-foga-orolt-tiszta-kenyerre-antiochiai-szent-ignac
https://archiv.katolikus.hu/szentek/1017.html