Évközi 16. vasárnap
Mk.6,30-34
„Nagy sokaságot látott…”
Jézus nyilvános működése idején sok esetben szembesült tömeggel. Ez a tömeg
azonban nem mindig könnyen számszerűsíthető és nem mindig ugyanazon
természetű. Jézus viselkedése sem egyforma a tömeggel kapcsolatban. A tömeg
láttára Jézus fölment a hegyre (Mt 5,1) így kezdődik a hegyi beszéd. De volt,
amikor a tömeg miatt bárkába szállt (Mt. 13,2), hogy így tanítsa a tömeget.
Nyilvános működése idején számos esetben találkozik Jézus tömeggel. A
leglátványosabb találkozása, és feltehetően legtöbb emberrel találkozik a
jeruzsálemi bevonulásakor, ezek mind ünnepelve „hozsannáznak” (Mt. 21,9). A
vérfolyásos asszony meggyógyításakor, amikor a tömeg tolong körülötte, Jézus
megérzi azt, aki hittel érinti őt. Gyógyításai kapcsán mindig tömeg verődik
össze, de a helységtől, a falutól függően ez lehet 30-40 ember, vagy több ezer
ember is. De tömeggel szembesül Jézus elitélése kapcsán is, akik Barabásnak
szabadulást, neki pedig halált kérnek. (Mk 15,8).
Jézus működése tehát sok esetben vonz, mozgat, vagy irányít tömegeket. Ennek
ellenére, Jézus nem a tömeg miatt cselekszik valamit. Jézus nem keresi a tömeg
kegyét. A szenzációra éhes tömeget pedig igyekszik kerülni. Pontosan érzékeli a
tömeg hangulatát, de ez a köz-akarat nem változtatja meg szándékát.
A lexikon meghatározása szerint a tömeg közös érzületű és szándékú emberek
sokasága, akik rendszerint térben is együtt vannak. De az, hogy közös lelki
sajtosságokat mutatnak, az sokkal fontosabb, mint hogy térben együtt vannak.
A tömeg szerepe politikailag mindinkább fontossá válik, mert szerepe, egyre
inkább növekedik. Ortega fedezte fel a tömegek lázadását, és biztosan nem csak
a francia forradalom óta, de a tömegek politikát csináltak, vagy tömegekkel
csináltak politikát. A tömegízlést akarják kielégíteni a tömeg szórakoztatás
nagy mesterei, és a tömegtájékoztatás szinte mágikus hatalom lett, a
tömegtermelés viszont kiszolgálja a közízlést. A tömeg pillanatnyi
gondolkodásának, hangulatának megvizsgálásával foglalkoznak a közvélemény
kutatók. Valójában a tömeg mindig ugyanazt akarja: „panem et circenses”
kenyeret és cirkuszt, enni, jól élni és szórakozni akar, de ma már ezt is
sokféleképpen akarja.
Jézus azonban csak itt, ebben a szövegben szánja a tömeget. Megszánja, meg
esik rajta a szíve. Azért, mert ez a tömeg Istenváró és csodaváró. Ez a tömeg ki
van éhezve a jó szóra. Ez a tömeg az Isten világának megismerésére vágyik.
Ezért következik be a kenyérszaporítás csodája.
A tömeg próbára teszi a nagy egyéniségeket. Van kiket, a tömeg csak bábnak
tekint. Ritkán van, hogy a tömeg Istenváró és csodaváró. Az is ritkán történik
meg, hogy isteni tanítás vonzásában él. Mózes a hegyről lejövet, második
alkalommal már egy olyan tömeggel találkozott, amely várta az isteni
parancsokat. A vörös tengeren átvonuló nép, tömeg, a bőrén érezte a félelmet és
a szabadítás csodáját. A Dáviddal táncoló tömeg, úgy érezte az új szentéj
alapításával, Isten lakik közöttük Jeruzsálemben. A tömeg tud vonulni, de tud,
ha kell zarándokolni, együtt imádkozni is.
Jézus ismeri a tömeg mozgását, őrültségét, lelkesedését, haragját. Jézus azonban
mindig a tömeg fölött áll, ha kell, szembe száll vele. Jézus a tömegből sokféle
indulatot tud kiváltani. De csak itt, ebben az esetben szánja meg. Egyszerűen
azért, mert ez a tömeg Isten után kiált. Ez az Istenre vágyó tömeg még a
közömböst is fölemeli.
A keresztény ember nem rejtőzik el a tömegben, nem is szolgálja ki a tömeg
ízlését, nem retten meg a tömeg nyomásától, hanem képes a tömeg elé állni. Úgy
gondolom, amikor valaki a tömeg elé áll, elég sok mindent elárul önmagáról.
Arról, hogy a tömeg hogyan befolyásolja az egyéniségét. Erős egyéniség és erős
hit kell ahhoz, hogy ugyanaz maradjon az ember egyedül és a tömeg előtt is.
Akkor, ha a tömeg lelkesedik érte, és akkor, ha haragszik rá. Talán fél
szemünkkel mindannyian az elfogadottságunkat mérjük le a kisebb és nagyobb
tömegek reakcióján. Jézus csak az Istenre figyelt, a tömegről csak tudott és
akkor etette, amikor nem csak földi kenyérre, hanem az örök élet kenyerére is
vágyott.
Forrás: Dr Benyik György, 2003.