Évközi 17. vasárnap
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben:
Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: ,,Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni.
,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp.
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: ,,Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?”
Jézus meghagyta: ,,Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak.
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: ,,Szedjétek össze a maradékot, hogy semmise vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: ,,Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.”
Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
A mai vasárnap egy jól ismert történetet, a csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését hallhattuk.
Ez a történet Jézus segítő csodáinak sorába tartozik. A segítő csodák általános mondanivalója, hogy Jézus nem csak szavaival hirdeti Isten országát, hanem tetteivel is nyilvánvalóvá teszi annak jelenlétét.
A segítő csodák leírása mindig hordoz egy mögöttes tartalmat, amely túlmutat a megtapasztalt jelenségen, és felhívja a figyelmet a lelki szükségre, amelyet nem látunk.
A sagítő csodák sorában sajátos helyet foglalnak el azok az elbeszélések, amikor Jézus táplálékot ad az embereknek. Ezen leírások közé tartozik, amikor Jézus kenyérrel és hallal táplálja a tömeget, illetve Jézus első csodája a Kánai mennyegzőn, amikor az ünnep italát, a bort biztosította a násznép számára. Ezeknek a leírásoknak mögöttes tartalma utalás az oltáriszentségre, melynek anyaga a kenyér és a bor.
A csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését értelmezhetjük azonban egy átfogóbb szempont alapján. Ennek megértéséhez segítségül kell hívnunk azt az Evangéliumi részt, amely Jézus Jákob kútjánál való tartózkodását beszéli el. Ebben a leírásban olvashatjuk, hogy Jézus és tanítványai megéheznek, a tanítványok ezért elmennek a városba, hogy élelmet vegyenek. Amikor visszaérnek és Jézust kínálják így válaszol nekik: van másik eledelem, amiről ti nem tudtok. Majd megmagyarázza: az én eledelem az, hogy teljesítsem Mennyei Atyám akaratát. Hasonló kijelentéssel találkozunk Krisztus pusztai megkísértésének leírásában, amikor a sátán kísértését ezekkel a szavakkal utasítja vissza: „nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról származik”. A tápláléknak ez a sokkal általánosabb értelmezése egy rendkívül fontos és napjainkban időszerű szempontra hívja fel a figyelmet. Az ember csak a maga testi és lelki valójában szemlélhető és érthető meg. A mai világ egyoldalúan az ember anyagi szükségleteire irányítja figyelmünket. Ez a szemlélet azt sugallja, hogy az emberi személy és az emberi társadalom végső céljának eléréséhez, kizárólag anyagi értékek szükségesek.
A fenti Evangéliumi részek arról győznek meg bennünket,, hogy ha megfeledkezünk az ember lelki szükségleteiről, az súlyos egyéni és társadalmi válsághoz vezet. A léleknek is szüksége van egészséges táplálékra, amelyet Jézus két dologban jelöl meg: Isten szavának hallgatása és Isten akaratának megvalósítása.
Kedves Testvérek!
A mai vasárnap hallott Szent Evangéliumi részlet szembesít bennünket azzal a kérdéssel, hogy mindennapi eledelünk része-e Isten szavának hallgatása és tettekre váltása? Ebben a szentmisében kérjük az Úr Jézust, hogy támasszon bennünk lelki éhséget Isten szavának hallgatására, és ébresszen bennünk buzgó vágyat az Isten akarata szerinti életre.
Ámen
János atya gondolatai