Évközi 2. vasárnap
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Abban az időben:
Ott állt (Keresztelő) János két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: ,,Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta , és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: ,,Mit kívántok?”
Azok ezt felelték: ,,Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester –, hol laksz?”
,,Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt.
A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik , András volt, Simon Péter testvére. Ô először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: ,,Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz.
Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: ,,Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
Ezek az evangélium igéi.
forrás: http://www.katolikus.hu
Jézus első tanítványai (Jn 1,35-42)
a) János beszámol az első tanítványok megjelenéséről Jézus környezetében. A tudósítás keretében mély betekintést nyerünk Jézus misztériumába és nagyon részletes választ kapunk arra, mit is jelent az ő tanítványának lenni. Figyelmet érdemel az is, hogy csak János számol be arról, hogy Jézus első tanítványai először Keresztelő János követői voltak. Ez azonban nagyon is hihető. János nagyon sokat beszélt a megtérés, a bűnbánat szükségességéről és arról, hogy fel kell készülni az Eljövendő befogadására. Így tanítványai lélekben kellőképpen fel voltak hangolva arra, hogy elfogadják János tanúságtételét Jézus mellett és készek legyenek követésére. János evangéliuma nem beszél Jézus megkeresztelkedéséről, amely zavart kelthetett volna azokban, akik hajlottak arra, hogy Jánost tartsák a Messiásnak. Az első század végén, amikor ezt az evangéliumot János apostol megírta, már létezett olyan közösség, amely Jézus személyével szemben Jánost vallotta a Messiásnak. Az evangélium ezt annak elbeszélésével is tagadja, hogy beszámol arról: János tanítványait Jézushoz küldi.
b) „Íme, az Isten Báránya”: János ezekkel a szavakkal mutatja be Jézust, amelynek igen összetett a jelentése . Az apokalipszis Báránya Jézusnak azt a küldetését hangsúlyozza, amely megtöri a gonosz lélek hatalmát a világban, és aki győzelmes vezetője minden népnek. A Jelenések könyve erről így beszél: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből, nyelvből. Ott állnak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: ‘Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!'” (Jel 7,9-10) Izajás könyve a szenvedő szolgát bárányhoz hasonlítja, akit leölésre visznek és győzelmes szenvedése megváltást és üdvösséget szerez. A próféta így ír Isten szolgájáról: „Mindnyájan mint a juhok tévelygünk, mindenki a maga útjára tért; és az Úr őrá rakta mindnyájunk bűnét. Megkínozták és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját, mint a bárány, melyet leölésére visznek és mint a juh, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját (Iz 53, 6-7). Amikor az evangélium Jézust Isten bárányának nevezi, ez utalást jelent a húsvéti bárányra, amelynek vére megmentette Izraelt a romlástól.” (Kiv 12)
c) A tanítványok meghívását az evangélium olyan szavakkal írja le, amelyeknek teológiai jelentése van. Őt követni, vele maradni, őt látni, ezeknek a szavaknak Jézussal kapcsolatban mély hívő értelme van. Jézust követni sokkal többet jelent, mint utána menni. Amikor Jézus arról beszél, hogy valaki követi a másikat, akkor olvasóival azt akarja megértetni, hogy ez tanítványi elkötelezettséget, odaadást jelent. János evangéliumában Jézus szavait az érdeklődő János két tanítványához intézi: „Mit akartok?” Ezt nem szabad egyszerű érdeklődő kérdésnek tekinteni. Inkább felszólítást kell belőle kiéreznünk, amellyel Jézus azokhoz fordul, akik tanítványai akarnak lenni. Nemcsak azokra kell gondolnunk, akik ott az első században akartak követői lenni, hanem mindenkire, akik az igazság és a világosság tanítványai akarnak lenni. A kérdés így arra biztat, hogy akik követői szeretnének lenni, azok komolyan fontolják meg, mit várnak Jézustól, amikor tanítványai akarnak lenni. Ehhez szorosan kapcsolódik a másik kérdés, amely csatlakozik az elsőhöz: mit kell a tanítványnak tennie ahhoz, hogy Jézustól valóban megkapja azt, amit vár tőle? Jézus kérdéséből még valami kicseng. Nincs tetszésünkre bízva, hogy akarunk-e tanítványok lenni vagy nem. Jézus mindenkit meghív, és ezt nem szabad formálisnak tekintenünk. A meghívással együtt megkapjuk azt a kegyelmi segítséget is, amely nélkül ez nem teljesíthető. A kezdeményezés, a meghívás arra, hogy Jézus tanítványai legyünk, az evangéliumban később ezekkel a szavakkal jelentkezik: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16) Jézus meghívása azokhoz, akik meg szeretnék nézni, hogy hol lakik, többet jelent a keleti vendégszeretet megnyilvánulásánál. Jézushoz jönni és látni őt, a negyedik evangéliumban mindenütt azt jelenti: hitben menni hozzá és a hit látásával látni őt. Aki hisz: ‘az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte.” (Jn 3,21) A kafarnaumi zsinagógában Jézus így beszél arról, hogy mit is jelent, ha valaki hozzá megy. „Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” (Jn 6,36) A meghívó szavakban: „jöjj és lásd” az ószövetségi bölcsességi irodalom visszhangját is felismerhetjük. A bölcsesség arra hívja az embert, hogy jöjjön hozzá és így részesüljön abban a látásban, amelyet ő tud nyújtani. „A bölcsesség úton-útfélen szónokol… Térjetek meg feddésemre! Íme kiöntöm nektek lelkemet, tudtul adom nektek igéimet. (Péld 1,20-23) János szándéka, hogy azonosítsa Jézust a bölcsességgel, abból is kiderül, ahogyan a Bölcsesség könyvében a bölcsesség megtalálásáról olvasunk: A bölcsességet azok látják, akik szeretik őt, és azok találják meg, akik keresik. (Bölcs 7,12) Akik tehát keresik és szeretik Jézust, azok részesülnek az ő bölcsességében. MK