Húsvét 5. vasárnapja

Jézus előre jelzi, hogy megdicsőülése után milyen módon kapcsolja magához a benne hívőket. Ő a szőlőtő, vagyis a kegyelem forrása mindenki számára, aki a keresztség által beoltást nyert testébe. Így a hívőkben az ő élete folytatódik. Ezért az Egyházban megmarad az igazi istentisztelet, nem fognak hiányozni a jócselekedetek, és megmarad a szeretet gyakorlása is. Az Atya éppúgy megdicsőül az Egyház életén keresztül, mint ahogy Krisztus működése által megdicsőült. Az egyes tagok számára azonban megmarad a veszély, hogy száraz vesszőkké válnak, tehát nem bízhatjuk el magunkat.

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

    Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
    Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem.
    Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.

Ezek az evangélium igéi.

       A szőlőtőről és szőlővesszőről szóló képes beszéd a palesztinai szőlészeti hagyományokra alapozódik. Ennek egyik fő jellegzetessége, hogy a szőlővesszőket nem kötötték karóhoz, hanem szabadon hagyták a földön kúszni, hogy leveleikkel árnyékot biztosítsanak a  földnek és az később száradjon ki. Ennek következtében az összegabalyodott szőlővesszők között lehetelten volt rendet teremteni, nem látszott, hogy melyik vessző melyik tőhöz tartozik. Csak akkor derült ki, ha egyiket elvágták, és elszáradt.

    Bár R. Bultmann a szőlő hasonlatnak mandeista gnósztikus eredetet tulajdonít, ma más egyértelműen mondhatjuk, hogy a szőlő hasonlat hozzá tartozik a bibliai Izrael világához. A legismertebb prófétai perbeszédet Izajás 5,1-ben olvashatjuk és talán irodalmi előzménye is ennek a jánosi szövegnek. De megesik hogy az Úr szőlője, azonos Jákobbal. (Iz. 27,2-6). De a 80.zsoltár 9-16-os versében az Úr szőlőtőt hozott Egyiptomból és elültette, amely óriásivá nőtt és ez a képes beszéd a választott népre vonatkozik. A Jézus Sirák fia könyvében a bölcsesség a szőlőtő. (24,17) Josephus Flavius tanúsága szerint a Heródes-i templom bejáratán egy óriási arany szőlővessző volt, mint a nemzeti identitás jelképe. Qumránból előkerült töredékek Izraelt azonosítják a szőlővesszővel. A qumráni metaforikus beszédben a sajtó és a torony a templomra vonatkozik.

    Amikkor Jézus a legsajátosabb kinyilatkoztatási formulát alkalmazva azt mondja „Én vagyok az igazi szőlőtő”, akkor ezzel magát az igazi Irael képviselőjének deklarálja. A képes beszédnek ilyen értelemben súlyos mondanivalója volt, aki nem tartozik hozzá, az nem tartozik a hiteles választott néphez. A szőlőtő és a szőlővesszők kölcsönös kapcsolatáról mondottak egy spirituális kapcsolatra utalnak, amely addig gyümölcsöző, ameddig ez a kapcsolat tart.  Amint leválik Jézusról, esélye sincs arra, hogy  értékes gyümölcsöt teremjen, sőt maga is elszárad.

    Jézus tanítása tisztítja meg a tanítványokat, de a megtisztítás csak akkor lesz hatásos, ha fennmarad a közösség Jézussal, az igazi szőlőtővel. János irataiban az egyház soha nem szervezeti egység, mint Pálnál, aki mindig megteremtette minden általa misszionált közösségnek a szervezeti kereteit is. János közösségeinek is bizonyára volt valamilyen szervezeti felépítése, de a jánosi iratokban keveset beszélnek erről, inkább a spirituális kapcsolat a beszéd tárgya.

    Jézus szeretetében megmaradni, nem eltávolodni az első szeretettől, ahogyan azt a Jelenések könyvében olvashatjuk életfontosságú minden közösség számára. Az egyház  megújulása mindig az Isten igéjéből forrásozik, a tagok megújulása az Istenhez kötődés megújításából ered. Nem sok értelme van egy nemzetközi szervezethez a Római Katolikus egyházhoz tartozni, ha nem gondozzuk kapcsolatunkat Jézussal, az Istennel. A II. Vatikáni zsinaton a megújulást az Isten igéjéhez, az evangéliumhoz fordulásban látták az egyház vezető püspökei. A szervezeti megújulás, csak ennek a vitának a lezárása után következett be.

    Az egyes hívek más-más helyen találhatók az egyház szervezetében, néha nem is a szervezet csúcsán, de ha kapcsolatuk az Istennel élő, bármely helyről megújítható az egyház. Teréz anya nem tartozott egyetlen római kongregáció vezetéséhez sem, mégis sajátos karizmájával, áldozatos hitéből fakadó jézusi szeretetével megújította az egész indiai egyházat és nagy hatással volt az európaiakra is. Az isteni életbe való bekapcsolódás nagy kalandja mindegyikünknek adott, mindegyikőnknek van lehetősége értékes „gyümlöcsöket” teremni az egyház számára, ha megmarad Isten szeretetében és az Isten is vele van.

Benyik György gondolatai 2003