Húsvét 6. vasárnapja

EVANGÉLIUM Szent János könyvéből

    Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
    Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében.
    Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.
Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.
    Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.
    Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
    Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!

Ezek az evangélium igéi.

Benyik György gondolatai:

Barátaimnak mondalak titeket

A nagy orosz író Gogol szerint: „nincs szentebb kötelék a bajtársi hűségnél… lélek, és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes.” Úgy gondolom aki tud megtartani igaz barátságot az önmagában is lelki fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. Igaz a magyar mondás is, hogy „madarat tolláról, embert barátjáról” – lehet megismerni.  A Bibliában Dávid és Jonatán barátságát úgy írta le, hogy Jonatán egész lelkével szerette Dávidot” (1Sám 20,17). Isten Ábrahámot barátjának nevezi (2Krón 20,7) mivel Isten beavatta terveibe, Hasonló a helyzet Mózessel is (Ter 18,17-21), „Isten úgy beszélt vele, mint az ember barátjával.” Nem véletlen tehát hogy a zsidó bölcsességi irodalomban gyakran olvashatunk a barátról, többek között a következőt „van olyan barát aki ragaszkodóbb a testvérnél” (Péld 18,24) . A barátok kritikájukkal egymást szolgálják (Péld 27,6). Persze Jób nem mondhatja el ezt barátairól. Az ókorban a „király barátja” cím igen nagy méltóságot jelentett.

Az újszövetségi Szentírásban a barát szerepel gúnyosan, amikor a példabeszéd gazdája azt mondja „barátom nem cselekszem veled igazságtalanul (Mt 20,13). Jézus gúnyosan a „vámszedők és bűnösök barátja” (Mt 11,19)kifejezéssel illetik., de Lukács evangéliumában szinte mindig két vagy több ember jó kapcsolatára utal. Annyira jó kapcsolat, hogy például az ember barátjának, ha kenyeret kér tőle nem ad követ.

János evangéliumában már Keresztelő János a „vőlegény barátjának” nevezte magát (3,29), Jézussal kapcsolatba,  ami azt jelenti, hogy örül a sikereinek. Jézus pedig Lázárt nevezte barátjának és halálát meg is könnyezte.

Azonban a legkülönösebb gondolatmenetet a barátságról épen ebben a szakaszban olvashatjuk Jánostól, amelyben a hagyományosan búcsúbeszédnek nevezett szakaszban Jézus felfedi tan0tványaihoz fűződő viszonyát. A mester és tanítvány kapcsolatát, amely hasonlított az úr szolga kapcsolatához Jézus feloldja, és tanítványait barátainak nevezi őket.

Ez azonban nem ingyen barátság, akkor nevezi barátainak, ha megteszik mindazt, amit parancsolt nekik. Vagyis Jézus parancsai új viszonyt teremtenek közte és tanítványai között. Valamit megértenek a parancsok révén Jézus lelkéből a tanítványok. Majd pedig talányosan jövendő sorsára utalva Jézus a számunkra a legkülönösebb barátság mércét adja: „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.” Ezt a mondatot a János közösségben már a beteljesült próféciaként olvasták, és mértékadó köteléknek nevezték. Isten barátai mindig a szeretet hősei, az Isten bajnokai. Nem olyan üres és kétértelmű cím ez, mint Pilátusé, aki a „császár barátja” volt.

A mai ember az alkalmazkodást az eligazodás miatt sok ismerőst szerez magának a világban, és ezeket gyakran meggondolatlanul „barátai”-nak nevezi. Ahogyan az angol nyelvben szinte minden ismerőst barátnak (friend) neveznek, vagy a pesti zsargonban havernak mondanak. A magyar nyelv jól ismeri a barátságok különböző természetét, lehet haverkondi, és ez semmi komolyat nem jelent. Lehet bratyizni és ez nem jelent őszinte kapcsolatot, még a „cimbora”-ság is csak érzelmi kapcsolat csupán, a közös bulik által összekovácsolt fiatalok kapcsolata.  Lehet valaki barátságos és nyájas, akár szívélyes is, de az még gyakorta csak érintkezési stílust jelent nem pedig szent igaz barátságot.

Jézus amikor életét adta barátaiért,  vagyis tanítványaiért, akkor nem szívélyeskedett, nem haverkodott, nem is mindössze cimboraságot akart kötni velünk, hanem mély és igaz barátsággal utat mutatni az Istenhez. Nem az utasításokon keresztül, hanem a megértő barátságon keresztül. Csakhogy Jézus emberekhez fűződő barátsága soha sem zavarta az Atyához fűződő kapcsolatát. Számára minden ember, igaz és bűnös Isten képmása volt, akivel a kapcsolatot lélektől lélekig kell folytatni. Azért, hogy megmentse lelkeiket az örök életre. Már előre a még nem tökéletes tanítványokat is barátainak nevezte. Csak reméljük, hogy ez a barátság átformál bennünket, hiszen Gogol is azt mondta: „lélek, és nem vér szerinti rokonságot kötni csak az ember képes”, igazán szentet csak az akit az Isten barátjának neveznek.