Január 6. Vízkereszt

    Az apostoli egyház tudatában a napkeleti bölcsek szerepe hasonló a régi pátriárkákéhoz. Ahogy Ábrahám, Izsák és Jákob meghívása jelezte Izrael népének kiválasztását, úgy a napkeleti bölcsek vezetése jelzi a pogányok felkarolását A kép azóta is érvényes. Isten megvilágosító és hívó kegyelme mindenütt működik, s elegendő is ahhoz, hogy az emberek megtalálják az Egyházat, a kinyilatkoztatás hordozóját s ott további eligazítást kapjanak. Ám lesznek olyanok is, akik másokat eligazítanak, de maguk nem indulnak el a hit útján, hanem azt várják, hogy Isten maga jöjjön hozzájuk.

EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből

    Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: ,,Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: ,,A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta:
       Te, Betlehem, Júda földje,
        bizony nem vagy a legkisebb Júda nemzetségei között,
        mert belőled jő ki a fejedelem,
        aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”
    Erre Heródes titokban magához hivatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: ,,Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!” Ôk pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermekvolt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincses zsákjaikat és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.

    Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

    Ezek az evangélium igéi.

Urunk megjelenése (Vízkereszt)
Mt 2,1-12
„Bölcsek jöttek napkeletről”

A történet a gyermek Jézus szokatlan látogatóival kezdődik, folytatódik a látogatók keltette zűrzavarral, Heródes királyságában. A zűrzavart politikai manipuláció követi Heródes részéről, ebben a légkörben, de a keltett zűrzavarról mintsem tudva a bölcsek, vagy mágusok, megérkeznek a gyermek Jézus jászolához és ott elhelyezik szimbolikus ajándékaikat, majd isteni figyelmeztetés kapva titokban távoznak.

A történet számos szimbolikus elemet tartalmaz és végig két szinten zajlik az események sora. Az egyik a közvetlen politikai szint, idegen diplomáciai nagyságok ismeretlen „királyt” jönnek látogatni, ez megrettenti az aktuális uralkodót, Heródest. A másik szint az isteni világ szintje, amelyből beszédes jelet kapnak a mágusok az általuk felfedezett üstökös által, majd pedig a döntő pillanatban tisztázatlan körülmények között közvetlen isteni eligazítást kapnak, hogyan is távozzanak a látgatásukkal keltett politikai zűrzavarból.

Érdemes a szereplők lelki világát elemezni ebben a történetben. Augustinus megjegyzi, „Amennyire a mágusok vágyakoztak a Megváltóra, éppúgy félt tőle Heródes”. A mágusok és Heródes ellentétes nézőpontból szemlélik Jézus születését, és vélekednek jövendő hatalmáról. Az idegen mágusok Messiás királyt látnak benne, akiről még nem tudják, hogy miként, de Isten hatalmát remélik megszilárdítani. Heródes pedig egyszerűen riválist lát benne, egy veszélyes ellenséget, aki főleg azért veszélyes, mert a messiási hírben született gyermeket az emberek szeretik, őt viszont nem, tőle csak félnek.

Az utólagos történeti kutatások igazolták a látogatás keltette félelem egyik tragikus következményét a betlehemi gyermek gyilkosságot. Ennek ellenére gyanítom nem ennek a szomorú eseménynek a megörökítése céljából került a történet Máté evangélium elejére. Inkább azt tapasztalhatták az ősegyházban, hogy Jézussal és a Jézus köré szerveződő közösségekkel kapcsolatban a nagy politika állásfoglalása mintha kísértetiesen ismételné a heródesi modellt. Fél attól, hogy a messiást váró tömegek olyan vallási vezetőbe bízzanak meg, aki nem az aktuális politika logikája szerint gondolkodik. A vallás motiváló ereje egészen más, mint a politikai motiváció. A vallási hatalom célja egészem más, mint a politikai hatalom célja. Most itt megjelent egy alternatív hatalom, amely más, mint a politikai.

A szakrális igazolásukat veszített társadalomban a vallást szeretik a magánélet szférájába száműzni és félnek attól, ha egy vallási közösség és azok vezetői nagy társadalmi megtiszteltetést kapnak. Chrisostomos egyházatya megállapítja „Minél nagyobb ugyanis a hatalom, annál nagyobb félelemnek van alávetve. Miként a fa felső ágai akkor is mozognak, ha csak gyengéd fuvallat mozgatja őket, hasonlóképpen zavarja a magas állásban lévő embereket a könnyed ki hír is. Ezzel szemben az alacsony sorsú emberek olyanok, mintha völgyben lennének, és rendszerint nyugalom veszi körül őket.” A politikai hatalomnak a fenti hasonlat jól írja le a természetét, és jól szemlélteti a politikusok lelkét is.

Ezzel szemben a mágusok viselkedése egészen más, ők a hívő pogányok, később pedig az állandóan úton lévő egyház tagjainak megtestesítői. Csak egy dolog érdekli őket, hogy megtalálják a Messiást és hódoljanak neki. Végre olyan valakit akarnak tisztelni, aki hatalmával az élet minőségét jobbá teszi. Az igazán kereső híveket is ez érdekli, megtalálni az Istent és hódolni előtte.

Mióta az egyház is szervezet, benne is keverednek a hívő elemek és a hatalmi elemek. Van, aki Isten hatalmának megjelenését várja, van, aki a saját pozícióját akarja erősíteni benne. Attól függ, hogy az életünkben átéltünk-e már egy isteni látogatást, mint Pascal egy tüzes éjszakát, vagy csak élünk benne, megfertőzve a politikus hatalmi koncepcióival.

Dr. Benyik György 2006