Október 8.

Istennek, Jézus Krisztusnak anyja: Magyarország
Pátrónája, Védôasszonya. Az ország az Ô ajándéka, de Sz
István végrendeletével öröksége, családja és birtoka is…
Meggyökerezett tiszteletét hirdetik az ország alkotmányjogi
kincsei: a Szentkorona, a koronázó palást, az országzászló
is. Ezen a Mária-kép jóval idôsebb, mint lobogónk hármas
színe. Pecsétjeink, bélyegeink, okleveleink, Máriás
pénzünk, hónapjaink, szombatjaink,… harckiáltásaink (,,a
harci Jézus-Mária”, Ady) — és munkakezdô fohászaink róla
beszélnek. Egyetemünk, (az alapító) Pázmány Péter szerint,
az Ô csarnoka. — Tisztelôi, vallói közt vannak királyaink: Sz
István, Sz László, IV. Béla, III. Endre, Károly Róbert, Nagy
Lajos, II. és III. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia;
nagyjaink: Sz Gellért, Hunyadi (ki kardja markolatára a
szentolvasót fűzte), Báthory, Esterházyak, Pálffyak, Koháry,
Zrínyiek, II. Rákóczi Ferenc.
Buda visszafoglalásakor a vár fokára Szűz Máriás zászlót
tűzött az elsôként felkúszó magyar Mária-kongreganista
Petneházy Dávid. Az országot hivatalosan felajánlották a
Nagyasszonynak 1038-, 1317-, 1693- és 1896-ban. — Olyan
útmutatóink, tanítóink oltották szívünkbe nevét, mint Sz
Gellért, Bd Temesvári Pelbárt, Pázmány, Prohászka, Tóth
Tihamér, Bangha. A magyar költészet, ima- és énekvilág,
számtalan Mária-kegyhelyünk és zarándoklaink, a nép
áhítata beszél róla.
A nemzet létkérdése: a ,,lenni vagy nem lenni”
felörvénylett elôtte mindegyre: a kereszténység fölvételén,
mikor István és Gellért emelte magasra Nagyasszonyunk
tiszteletét; Muhinál és Mohácsnál és végig dúlásokon,
mikor népünk százezreit vitték rabszolgának, hullottak el a
hit védelmében… ,,Nagy ínségben lévén így szólít meg

hazánk: Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél el
szegény magyarokról!”

Az ország pénze 1848-ig Mária képét viseli. Protestáns
erdélyi fejedelmeink, Bocskay, Bethlen, a két Rákóczi
György csakúgy Máriásokat veretnek, mint a katolikus II.
Rákóczi Ferenc. Amikor ô megindul hadaival ,,Istenért és
szabadságért”, Máriás zászlók alatt vonul, pedig kurucai
többsége nem-katolikus. Kiáltványa, a Recrudescunt 100
sérelme közt ott van, hogy Bécs elvitte a pócsi könnyezô
Mária-képet, s már nem imádkozhat elôtte a magyar. Ezt a
kiáltványt a nem-katolikus Ráday Pál szövegezi! A
nagyhatalmú Szűzhöz esdekelt gyönge esendô népünk
szüntelen: Élet, édesség, reménység. (Mindszenty József

1946. május 25-i Mária-évi beszédébôl)

Ilyen 900 éves töretlen nemzeti hagyományt szentesített
hivatalosan is XIII. Leó pápa, mikor 1896-ban, a honfoglalás
ezeréves évfordulóján, ,,Magyarok Nagyasszonya” ünnepet
rendelt el október 8-ra. Azelôtt augusztus 15-én,
,,Nagyboldogasszony”-kor ülték (mint neve is jelzi), mert

1038. augusztus 15-én halt meg Sz István, koronáját és
      országát Isten Anyja, Mária oltalmába ajánlva. Immár ezer
      év — és ezer évi fönnmaradásunk — a bizonysága, hogy a
      Szűzanya ezt elfogadta, vállalta.

Imák a hazáért
Mindenható, örök Isten! kérlek, ôrizd meg kedves magyar
hazánkat minden külsô és belsô veszedelemtôl, és a

boldogságos, mindenkoron szeplôtelen Szűz Máriának,
Magyarország Nagyasszonyának, Szent Péter és Pál
apostoloknak, Szent István elsô apostoli királyunknak és
minden szenteidnek könyörgése által adj magyar népednek
egyességet és békességet; távolíts el tôlünk minden
háborúságot és tévelygést, hogy Anyaszentegyházadnak
hite szerint neked mindvégiglen bátorságos szabadsággal
szolgáljon. A mi urunk Jézus Krisztus által. Amen. (Sík: DB,
855)

Emlékezzél meg Istennek dicsôséges Anyja, magyarok
Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária! emlékezzél meg
örökségedrôl, melyet hű szolgád, elsô királyunk és
apostolunk, Szent István neked fölajánlott és
végrendeletében neked hagyott. Tekints kegyes arccal
országodra és dicsô érdemeid által légy szószólónk és
közbenjárónk szent Fiadnál, Jézus Krisztusnál. Amen.
(Esterházy Pál imája, Sík: DB 858)

Virrasszunk!
Mi, a magyar fajnak egyes tagjai, akik egész éltükön
keresztül szolgáltuk a nemzetiség és szabadság angyalát
és semmi nem törhette meg szent hitünket, hogy egykor
bizonyosan kimondhatatlan nemzeti díszre fog virulni a
magyarság, mi ne gyengüljünk gyáva panaszra, habár
létünk Istene csak áltatás lett volna is.
Álljunk ki — keblünket kettôztetett erôre lelkesítve —
mindnyájan a gátra és akár volna most utolsó óránk, akár
csak most fakadna nemzeti létünk szebb hajnala:
,,virrasszunk!”…

…Valóban virrasztanunk kell!
Virrasszunk pedig azért, nehogy pompás és hízelgô, de
csak csábeszmékkel teljes szavakkal a maga legnagyobb
kárára a sokaság a józanság útjából elcsábíttassék!
Virrasszunk, nehogy gyengéinek hízelegve, restségének
tömjénezve, vérét felizgatva, indulatosságát felhasználva,
álpróféták a közelégedetlenség mérgét a közösség közé
hintsék!
Virrasszunk, nehogy hetvenkedések és minden érdekek
egymás ellen és tűhegyre állítása által tökéletes forrásnak
induljon a magyarság, és az egyesség isten-angyala helyett
a viszálykodás ármánya üsse fel köztünk tanyáját!

Virrasszunk, nehogy büntetlenül emelhesse fel parancsoló
szavát köztünk a felszínes elbizakodás, s gôgjében
büntetlenül ne tiporhassa mindazt, mit a szerényebb, de
éppen olyan ôszinte, sôt tán ôszintébb hazafinak keble rejt!
Virrasszunk, nehogy felbôszült garaboncként szilaj erôvel
ostoroztassanak honunk külön ajkú népei a magyarság
megkedveltetésére, hanem annyira becsülje meg a magyar
magamagát és másokat s a csinosodás, értelmi súly és
jóízlés annyi bájával fogja magát körül, hogy erkölcsi
erôvel vonzza magához a honnak különféle felekezeteit!

Virrasszunk végre, nehogy rögtönzés, minden ok nélkül
való gyanúsítás, ijesztgetés, és durva erôszak legyenek a
megbecsült hazafiság jelei, hanem csak a tűrnitudás,

mérséklet, józan tapintat és mély bölcsesség nyerje bérül a
polgári érdemkoszorút! (Széchenyi könyörgése, Sík: DB,
853)

forrás: magvető lista 2002

Különleges ünnepünk ez a mai. A Szűzanya ugyan
mindannyiunk mennyei
Édesanyja, de ránk magyarokra megkülönböztetett
szeretettel tekint. Amióta Szent István király elsőként a
világon felajánlotta Neki az országot, „emlékezete él
minden idők nemzedékeiben”. Csak rajta keresztül
juthatunk el „az istenfélelemnek, megismerésnek” útjára, ő
mutat be minket Szent Fiának. Talán sokszor hallottuk, de
most fájón érezzük, hogy sose volt nagyobb szükség Mária
közbenjárására, védelmére népünknek, mint most.
Kövessük az ő példáját engedelmességben, szelídségben,
imádságban, a rászorulók felé forduló szeretetben!
Figyeljük üzeneteit, hiszen „aki rám hallgat, meg nem
szégyenül.”

Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj értettünk!