Urunk megkeresztelkedése

EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben:
    Keresztelő János ezt hirdette: ,,Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!”
    Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: ,,Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”

    Ezek az evangélium igéi

      Urunk Jézus megkeresztelkedésnek ünnepén egy pillanatra csukjuk be szemünket. Képzeljük el, hogy mi is ott vagyunk a Jordán partján, mert sok jót halottunk róla.

Milyen érdekes egy embert látunk: teveszőr ruhában, a sivatag csendjében él, János az ő neve. De talán tud valamit mondani nekünk ebben a romlott Római Birodalomban? Ha kicsit érdes is a hangja, ha kicsit prüszkölünk is, míg a Jordán folyó kanyarulatánál víz alá nyom bennünket, azért csak kibírjuk. Mert azt reméljük, hogy szabadulást hoz. És a szertartás után jöhet majd a Nagy, az Erős, az Igazi, aki megszabadít minket. Keresztelő János egy érdekes vizes szertartásban fejezi ki programját a Jordán folyó partján, lenyom a víz alá, majd megfulladunk. Megtisztulást, lepucolást, régi, önző énünk megfullasztását hirdeti, és azt mondja, hogy ez csak a kezdet.  Hagyjunk fel a régi bűnös élettel, és kezdjünk egy újat, tisztát. Vegyünk fel egy új ruhát. Ezután a Messiásról mesél: az Eljövendő, Igazi, az Erős, tűzbe, lobogó szellembe márt majd bennünket, és kivág, kiszór tűzre dob minden pelyvát, haszontalan gyomot, terméketlen fügefát. Lehet, hogy még a mi életünkben, és most kell tenni valamit érte. Nocsak, már itt is van. Átveszi a stafétabotot Jánostól. Most már keresztel, merít minket a tűz tavába. De mi ez? Hogyhogy engedi magát alányomni Jánostól a Jordánban? Beáll a bűnbánók sorába, vagy épp a sor végére? János meg némi szabadkozás után meg is mártja a vízben? De fura világ ez, a Mindenható feje tetejére állította volna ezt a világot? Utolsóvá kell lennie annak, aki első akar lenni és első akar maradni? Be kell sorolódnia annak, aki kiválóságra törekszik? Úgy látszik. Ez hallatszik az égből. Az ég ekkor meghasad, a mennyei szózat Őt nevezi kedvére tevő Fiának. Hát akkor nincs mese,  csakis erre lehet a jó irány. Álljunk be mi is a sorba, hajtsuk meg fejünket.

És eltelt kétezer esztendő. És ma is van romlott társadalom, ma is vannak korlátok, határok, gátak sorompók. Ma is van bűn terrorizmus. Kudarcok a világban, és kudarcok személyes életünkben. És vajon ki szabadíthat meg bennünket, ki tudja végre feltörni a gátakat, legyőzni a bűnt, erkölcstelenséget?

Ha történik egy nyugati országban, Párizsban egy terror támadás, mindenki kétségbe esik: majd 20 halott volt a héten. Megölni valakiket azért, mert nem a mi értékrendünk szerint gondolkodnak? Viszont Irakban, Szíriában, Afganisztánban naponta több ezer halott, de ők csak helybeli kis emberek, helybeli keresztények, vagy helybeli arabok. Róluk alig szól a híradás.

  Tudod, hogy ezt a francia szatirikus lapot, ahol a tragédia történt, katolikus egyházunk már 10-szer feljelentette az elmúlt időkben? Mert meggyalázta a katolikus hitet is: Jézus keresztjét  egy pisivel teli üvegben ábrázolta, a Szentatyát, mintha ostyát mutatna fel, de óvszer van a kezében. Jézust, amint szexszel az Atyával, és még sok más megbotránkoztató kép, cikk. Mindez a legfontosabb európai érték, a szabadság nevében.

Nem rendjén való, hogy bárki mások életére törhessen, de a szólásszabadság nevében az sem, hogy mások lelki életébe, szent dolgaiban gyalázkodjon.  Mégis miért lehet megtenni ilyesmit egy kereszténnyel, és általában miért nem egy mohamedánnal? Mohamed próféta úgy kezdi működést, hogy elfutott, ez Mohamed futása, és védekezett. Jézus pedig engedelmes volt a halálig, mégpedig a kereszthalálig. A követőnek a sorsa, nem lehet más, mint mesteréé. Mi nem elfutunk, nem fegyverrel harcolunk. Jézus példáját követjük. Meg akarunk szabadulni bűneinktől, gyengéinktől.

Nem teszik, nem tetszhet a mai világ sodródása egy korlátok, erkölcsi határok nélküli társadalom felé. De mi nem elfutunk a világból, nem akarjuk kiirtani a világot. Életünkkel János és Jézus példájára meg akarjuk szentelni, újjászületésre, megújulásra bírni a világot, ahol minden embernek helye van.

Most a keresztelkedésekor Jézus megtisztít bennünket az újjászületés vizében, lemos minden bűnt. Majd szent vérével a szeretet kiomló vérében megmos bennünket. Egybegyűjt bennünket, és kegyelmet, erőt ad.

Mit jelent számomra Jézus keresztsége? Az első két apostol János és András felteszi neki a kérdést: Mester, hol lakol? És egész éjszaka nála maradtak, beszélgetnek, majd nyomába szegődtek, de úgy, hogy már másnap hívják testvéreiket: Jakabot és Pétert. És elindul az újjászületés lassú folyamata: Újjászületés vízzel és Szentlélekkel, a kiengesztelődés útja a világgal. És az apostolok a keresztelkedést nem úgy hozzák el, mint egy régi sztorit, hanem, mint lelkükben ma is élő valóságot, mely megtanít az ellenség szeretetére. A fájdalmas kereszt útja egyben a föltámadás és új erkölcsi élet Krisztusban. Mindez igen nehéznek tűnik.

Hogyan tanítja szent Pál?

„Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.” (Róm 8,20-23) És Pál apostol hozzáfűzi, ne féljünk, mert segítségünkre siet a Lélek.

Lehet, hogy Márk evangéliumából hallott történet, a keresztelkedés oly távolinak, réginek tűnik. A mai világ pedig oly félelmetesnek.  Mégis a ránk hagyományozott szavakból, a szent cselekményből talán ma is megsejtettünk valamit. Anélkül, hogy teljesen megértenénk ezt a világot, és nem is tudjuk erővel legyőzni, megváltoztatni.  De Jézus keresztsége és a mi keresztségünk a bennünket megváltoztató, a mi lelkünket megtisztító és megszentelő. A világ olyan, amilyen, az eredeti bűntől sebzett, de Isten csodálatos teremtménye, mert megáldotta és jónak látta és ezt a jóságot nem vonta vissza. A közeledésnek két oldala van. Ha a világ ma sem, jobb, és nem lesz jobb, mit tehetünk?  Hát akkor mi közeledjünk, mert  a mi hozzáállásunk alakíthat rajta. Megszentelődtünk és újjászülettünk a keresztség megtisztító fürdőjében erőt ad.

Prohászka püspök mondja:
„A Lélek jár közöttünk, amikor új világ készül körülöttünk. Új világ azért, mert új meglátásokban van részünk, és új érzések fakadnak lelkükben.”

         Uram, Jézus Krisztus! Te legyőzted a világot! Add, hogy hozzád szegődve mi is győzzünk. Vidd győzelemre az igazságot!  Segítsd egyházadat, népedet, nehogy a gőg fejünkbe szálljon, hogy mi már teljesen birtokoljuk az igazságot. Az igazság csak úgy győzhet általunk, ha szüntelenül keressük utadat. Segíts beállnunk a jó sorba, gondolatban újra és újra megtisztulás fürdőjébe. Uram, te nem azért áltál a keresztség sorába, hogy helyettünk cselekedjél, hanem, hogy általad Istenhez emelkedjünk. Nem kívülről, hanem belülről akarsz átalakítani bennünket. Jöjj, és segíts újjászületnünk. Ámen.

Horváth Zoltán plébános